Ütős kis beszélgetések 11. - Nyilas Gyöngyvér

A Gramofon.hu internetes zenei folyóirat sorozatában Budai Krisztián ütőhangszeres előadóművész, zenepedagógus beszélget kollégáival – ezúttal Nyilas Gyöngyvérrel. Az Ifjú Zeneművészek Nyári Akadémiáján készült beszélgetésben szó esett a zeneoviról, külföldről, szólókarrierről, a Virtuózokról és sok egyébről.

G: Gyöngyvér, kezdjük a legelején a történetet. Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba az ütőhangszerekkel?

NyGy: Először négy évesen találkoztam az ütőhangszerekkel. A nővérem ekkor zeneóvodába járt, és anyukámmal elmentünk érte, én pedig megálltam az ütő terem előtt, mert hallottam az onnan kiszűrődő zajokat és addig álltam az ajtóban, amíg be nem engedtek. Akkor beleszerettem, és onnantól kezdve jártam dobolni a pápai Bartók Béla Zeneiskolába.

G: És ez hogyan folytatódott tovább?

NyGy: Úgy folytatódott a zenei vonal az életemben, hogy először elkezdtem járni zeneoviba szolfézsra, később hangszert kellett választani. Először a csellót választottam és egy évig csellóztam is, de aztán a szívem visszahúzott az ütőhöz. Másodikos voltam, amikor elkezdtem az ütővel foglalkozni.

G: Kik voltak a mestereid, akiktől tanultál?

NyGy: Az általános iskola alatt Falaki Csaba volt a tanárom, most pedig Fábry Boglárkánál tanulok a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Jövőre pedig Csige Attila fog tanítani, ő veszi majd át a tanszakot.

G: Milyen zenekarokban játszottál eddig, mik a lehetőségeid?

NyGy: Az iskolánkban van egy állandó fúvószenekar és a Zuglói Filharmóniában is ütőzöm.

G: Milyen terveid vannak? Mit lenne jó esetleg később elérni?

NyGy: Külföldön szeretnék majd továbbtanulni. De hogy pontosan milyen irányban, az még nekem sem tiszta. Szeretnék szólista lenni, ami nagyon nehéz. Bár az utóbbi időben rájöttem, hogy nagyon szeretek zenekarozni is.

G: De szimfonikus zenekarban gondolkodsz, ugye?

NyGy: Igen, szimfonikus zenekarban. Illetve a tanítás is érdekel.

G: A ország, vagy a kontinens sem biztos, hogy hol szeretnél továbbtanulni?

NyGy: Annyi bizonyos, hogy német ajkú területre szeretnék menni. Például Ausztria, Svájc, esetleg Hollandia. Németországba kevésbé.

G: Kanyarodjunk akkor át egy fontos témára, ez nem csak engem, hanem az olvasóinkat is nagyon érdekli: mesélj nekünk, kérlek, a Virtuózokról! Hogyan sikerült bekerülni, mennyire volt nehéz, hogy történt a darab választás, és milyen volt egyáltalán az egész?

NyGy: Nagyon későn tudtam meg, hogy el fogok indulni ebben a műsorban. Az utolsó nap jelentkeztem, azt hiszem… Ez januárban volt. Küldenem kellett egy videót, ami alapján behívtak egy válogatásra, ahol viszont már játszani is kellett; innen is továbbjutottam.

Ez után jött az a forduló, amit már a tévénézők is láthatta. Erre nagyjából másfél hónapom volt felkészülni. Ebben a fordulóban Paul Creston Marimbaversenyének 1. tételét játszottam. Azért esett erre a választás, mert elég sokrétű, mutatós darab. Van benne lírai, illetve virtuóz rész is. Illetve az is fontos volt, hogy marimbával tudjak kezdeni.

A következő fordulóban vibrafonon játszottam, a felkészülésre pedig nagyjából két hetem volt.

G: Az nagyon jó volt, nagyon tetszett.

NyGy: Nekem is egyébként. Itt a darabválasztás célja az volt (C. Ph. E. Bach: A-dúr fuvolaverseny), hogy a modern Creston Marimbaverseny után a kontraszt miatt egy szép barokk darabot játszhassak, és hogy még színesebben tudjam megmutatni az ütőhangszereket. A darab gyönyörű, és hát természetesen a Liszt Ferenc Kamarazenekarral játszani is nagy élmény volt… Nekem az volt a kedvenc fordulóm.

Ez után következett a döntő, ami már élő adás volt. A finálé és a döntő között egy hét volt. A fináléban két darabot kellett volna játszani, a döntőben egyet. Úgyhogy rögtön három darabot kellett megtanulnom…

G: Az elég húzós, nem?

NyGy: Igen, az volt, de előtte több idő volt felkészülni. Ebben a fordulóban a xilofont akartam megmutatni, ezért is játszottam a Fritz Kreisler Kínai Tamburint. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire megterhelő volt. A kezem ki is készült, elfáradt teljesen. Még most is pihentetem. Jól le is lassult. De ezt leszámítva nagy élmény volt.

G: Majd itt a Nyári Akadémián kipihened. Egyébként te hogyan élted meg a Virtuózokat?

NyGy: Érdekes volt, mert nem volt verseny hangulatom alatta, nem izgultam. A döntőben pedig még annyira se, ez már kicsit zavart is. Nem értettem, hogy ez miért volt. De mindenesetre az volt a jó, hogy egyáltalán nem voltam csalódott miatta, és örülök, hogy a közönséggel megismertethettem ezeket a hangszereket. Sokan azt sem tudták, hogy mi az a marimba… Hallottam visszajelzéseket arról, hogy milyen érdekes ez a hangszer. Remélem, hogy a gyerekeknek megtetszik, és többen választják, mert szükség van a jövő ütőseire.

G: Szerintem mindenképpen lesz ilyen hozadéka. Még egy utolsó kérdésem van a Virtuózokkal kapcsolatban: ha lesz jövőre, fogsz nevezni?

NyGy: Úgy vagyok most vele, hogy nem szeretnék legközelebb indulni. De nem azért, mert nem volt jó élmény, hanem azért, mert az olyan lenne, mintha nem lennék elégedett azzal, amit elértem. Büszke vagyok erre az eredményre.

G: Büszke is lehetsz rá.

NyGy: Köszönöm. Összefoglalva, megelégszem ezzel az eredménnyel teljes mértékben.

G: Ütősöknél felmerül a kérdés: a kismillió ütőhangszer közül neked melyik a kedvenced?

NyGy: Mindig a marimba és a vibrafon között vacillálok. Mindig éppen azt szeretem, amihez van egy nagyon jó darabom. A marimbának nagyon szeretem a természetes fa hangját, a vibrafonnak pedig a pedállal létrehozható líraiságát. Nem tudom eldönteni, a kettő közül melyiket szeretem jobban.

G: Van most valami kedvenc darabod ezeken a hangszereken? Esetleg azok közül, amiket mostanában játszol, vagy valami, amit nagyon szeretnél megtanulni?

NyGy: Igen, vannak, amiket szeretnék majd megtanulni,  ha jobb lesz a technikám. Most nagyon rákaptam a Bach csellószvitekre. Most is épp tanulok egyet. De vannak még négy verős marimba versenyek is, amiket még szeretnék megtanulni, csak ezekhez még fejlődni kell.

G: Még fiatal vagy, lesz még időd mindezekre. A tanulási folyamatodban volt-e olyan kotta, ami sokat segített?

NyGy: Vannak megkerülhetetlen kották, mint a Knauer, vagy a Wilcoxon (kisdob etűdgyűjtemények). Én is ezekből tanultam, ezeken nőttem fel. A Wilcoxon bármikor jól jöhet, bármikor bele lehet nézni. Voltak kedvenc darabjaim is, de ez ugye egyénfüggő, kinek mi. Voltak darabok, amik sokat jelentettek, például a Telemann Siciliano, vagy a Bach F-dúr Largo, de úgy érzem a C. Ph. E. Bach is az lesz, és a csellószviteket is idesorolnám. A tavalyi országos verseny egyik szabadon választható darabját, a C-dúr Musser-etűdöt szerettem még nagyon.

G: Melyiket? Mert abból kettő is van, ha jól tudom.

NyGy: A két verőset. Teljes mértékben etűd, de mégis szép. Szóval most így néz ki ez a lista, de folyamatosan bővül a repertoár.

G: El is érkeztünk az utolsó kérdéshez. Aki követi ezt a sorozatot, az pontosan tudja, mi következik. Mit tanácsolnál egy kezdőnek, aki ezt a hangszeres területet választja?

NyGy: Azt mondanám neki, hogy ez egy nagyon jó választás, mert ez a szakma nagyon sok mindent rejt magában, nagyon színes. Azt javasolnám, hogy próbálja ki mindegyik részét, ami csak létezik. A dallamhangszereket, a ritmushangszereket, vagy tradicionálisakat is. És ha talál valami vonalat, ami neki nagyon tetszik, akkor foglalkozzon azzal.

Készítette: Budai Krisztián, e-mail: krx.krx@gmail.com, honlap: http://krxternational.blogspot.com