Ütős kis beszélgetések 1. – Mogyoró Kornél, a Meinl magyarországi endorsere

 

A Gramofon.hu internetes folyóirat új sorozata az ütőhangszeres kultúrával foglalkozik.Első interjúalanyunk Mogyoró Kornél, aki a közelmúltban lett a német Meinl Percussion hangszergyár magyarországi endorsere, s ennek kapcsán beszélgettünk a perkázásról, és az eddig munkásságáról. Az interjút Budai Krisztián készítette.

BK: Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az ütőhangszerekkel?

MK: Az nagyon régen volt, olyan 6 -7 éves lehettem. Bátyám, Mogyoró Győző ütőhangszerezett, és sokszor bevont az otthoni gyakorlásba, egyszerű dolgokba.

BK: Tehát az első tanárod a bátyád volt tulajdonképpen?

MK: Tanáromnak nem mondanám, mert hagyományos értelemben sosem tanított. Inkább csak megmutatott néhány dolgot, például claveritmusokat kellett játszanom, vagy shakereznem, ő meg batákon játszott rá. Mutatott egy-két kézrendet, és ennyi. Inkább úgy tanultam tőle, hogy néztem amit csinál. Az jobban inspirált, bár nem is értettem, hogy mi ez, csak néztem és éreztem, hogy ez kell nekem. Spirituális síkon volt inkább a mentorom, sőt a mai napig az. Nagyon felnézek rá.

BK: Sosem jártál igazából ütő tanárnál?

MK: De, voltam ütő tanárnál olyan 18 évesen, Falusi Jánosnál. Egy zenekarban játszottunk, akkoriban ő már a zeneiskolában tanított (Kecskeméten). Elmentem hozzá egy évre, hogy a dob kottával megismerkedjek. Ezután Kőbányára is jártam három hónapot, de otthagytam, mert nem tetszett.

BK: Kőbányán kihez kerültél?

MK: Eredetileg ütő szakra jelentkeztem, mert úgy volt, hogy Szendi Gábor fog tanítani. De aztán kiderült, hogy nem lesz Gabi és vagy elmegyek katonának vagy elmegyek felvételizni dob szakra. Viszont addig még nem is próbáltam dobfelszerelésen játszani. Ezért beszéltem Falusi Janival, hogy készítsen fel a felvételire, van rá két hete!
 

BK: Akkor az nem volt egy nagy idő!

MK: Na igen. Ezután János „rám szállt”, és két hét masszív gyakorlás után sikeresen felvételiztem a Kőbányai Zenei Stúdióba. Az első félév után abbahagytam, mert nem éreztem magam dobosnak, nem is úgy gondolkodtam. Érdekes dolog volt, csak nem az én utam. Sramkó János volt egyébként ott a tanárom. 

BK: Mi volt az, ami vonzott a perkázásban, ami miatt ezt választottad?

MK: Talán az, hogy ez a legősibb hangszer a világon. Engem ez érdekel még mindig. Ennek az „ősi ereje”.   Az ütőhangszeres az ősember, a "sámán" a zenekarban. Jó ezzel azonosulni, az alsó világból jövő hangszerekkel, és megkeresni, hogy mit lehet kihozni belőlük. A legegyszerűbb teek-fától a legmodernebb digitális hangszerekig minden érdekel.

BK: Ezzel egyet tudok én is érteni. Részben már válaszoltál rá, de miért a perka és miért nem a dobfelszerelés?

MK: Pontosan nem tudom megfogalmazni. Talán mert ütőhangszeresként olyan csodálatos dolgokkal érintkezhetek, mint a lámaköröm, állatbőr, kagylók, nemesfákból készült hangszerek. Ott van a kezedben, érzed. Tudod mit kapsz tőle, mit adsz neki, egészen különleges érzés. Szeretem a dobolást is, a dobverőket is, a timbales-ezést is. Nem tudom. Ez szerelem..

BK: Van-e kedvenc stílusod, vagy ritmusod, amit a leginkább szeretsz játszani?

MK: Afro-Cuban 6/8. Az afro ritmusokat, a minimál ritmikákat nagyon szeretem, vagy a páros-páratlan dolgokat, de ez nagyon komplex dolog nálam. Többféle zenei stílus érdekel már gyerekkorom óta. Mindig az érdekelt, hogy mindenféle stílusban megálljam a helyemet. Hangulattól függ, hogy mi éppen a kedvenc. Ha megyek például egy próbára, és tudom, hogy most latin-, vagy balkáni ritmusokat fogok játszani, akkor ahhoz lesz kedvem. De aztán ha afrikai zenét, vagy jazzt, popot, rockot játszom, akkor megint ahhoz lesz kedvem, illetve el se megy, csak elő kell venni egy fiókból. Minden stílus inspirál valamilyen irányba. Szeretek zenélni.Szerencsésnek tartom magam, hogy azzal foglalkozhatok, ami a hobbim is, hogy olyan zenekarokban játszom, amiket szeretek is. Bár ebből élek, de nem azért zenélek, hogy éljek, hanem azért élek, hogy zenéljek, remélem érteni a különbséget..

BK: Van-e most példaképed, vagy volt-e példaképed amikor elkezdtél a perkázással foglalkozni?

MK: Természetesen sok inspiráló ütőhangszeres van, akiknek a játéka hatással volt rám, és nagy tisztelőjük vagyok, például: Manolo Badrena, Giovanni Hidalgo, Louis Conte, Mino Cinelu, Zakir Hussein, Raoul Rekow, Karl Perazzo, Sheila E., Piranha, Abbos Kosimov, Merilyn Mazur, Levent Yildirim, Trilok Gurtu, Nana Vasconcelos és a nagy kedvencem, Don Alias.

BK: És ő permanensen?

MK: Igen, a felvételei végigkísérték a gyermekkoromat, és a mai napig inspirál. Szerintem amit Joni Mitchell Shadows and Lights koncertlemezén játszik, az zseniális és teljesen magávalragadó. De nem csak ütőhangszeresek vannak, akik inspirálnak. Nagyon sok olyan zenét hallgatok, amiben nincs is perka, és inkább csak elképzelem, hogy mit tudnék rá játszani, például ilyen a Béla Fleck & the Flecktones, Allan Holdsworth néhány lemeze, vagy a Tribal-Tech.

BK: Akkor ez gyakorlatilag play-along játék? Lehet erre ezt mondani?

MK: Akár. Némelyiken elgondolkozom, milyen jó és hogy vajon miért nincs benne perkás, pedig jól szólna.

BK: Magyarok közül kit tudnál említeni?

MK: Akiket nagyon szeretek: Papesch Péter, Nagy János, Szirtes Edina "Mókus, Borlai Gergő, Lantos Zoltán, Kaszás Péter, Kaltenecker Zsolt, Födő Sándor "Fodo", Gotthard Mihály, Fenyvesi Márton, Révész Richárd "Ricardo", Fábián Juli, Lukács Peta, Megyaszay István, Eichinger Tibor, Herczku Ági, Nikola Parov, Mohai Tamás, Juhász Márton,  A magyar zenészek tehetségben és tudásban is világszínvonalúak.

BK: Mit gondolsz, mi az, amiben mi magyar zenészek hátrányt szenvedünk a külföldiekkel szemben?

MK: Érdekes kérdés.  Kevés magyar zenésznél érzem, hogy igazán motiváltak lennének. Akik tényleg akarják, azok tesznek érte, mennek utána. Egyszer csak azt hallod: kiment a Berkeley-re, Grazba, Hollandiába, vagy feltűnt valami rangos helyen a neve, endorser itt-ott, Ezeket a dolgokat akarni kell és nem csak várni, hogy majd egyszer felhív valaki. Tenni kell érte nagyon sok mindent amellett ami a zenei része. Nagyon sok jó zenész van itthon, de nagyon sokszor túlságosan elégedettek is magukkal, kényelmesek és/vagy félnek belefogni komolyabb erőbedobást igénylő dolgokba, nemzetközi porondon, itt meg is állnak, ami szerintem hiba, mert aki azt mondja, hogy tökéletesen tud mindent, nincs már mit tanulnia, vagy már mindent látott, megtapasztalt az téved.

BK: Akkor a te tanácsod egyfajta önmenedzselés lenne?

MK: Ezt a zeneművészetin mindenképpen tanítani kellene. Megtanítani, hogyan érvényesüljenek a zenészeink. Hogyan kell felvenni kapcsolatokat valakivel, hogyan kellene intézni egy hivatalos megkeresést, egyáltalán milyen előadói, szerzői jogai vannak egy zenésznek. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon nincs menedzser kultúra egyáltalán. Nem csak az énekeseket, zenekarokat kellene menedzselni, hanem a zenészeket is.  Maga a show business nincs úgy kiépülve, ahogy Nyugat-Európában, vagy az USA-ban és ez veti gátját nagyon sok magyar zenekarnak, zenésznek. Itthon egy zenész általában 4 munkát végez egy koncert alatt. 1. Megtanulja, előadja a műsort; 2. Roadol magának; 3. Logisztikázik-egyeztet folyamatosan, hogy hol, mikor kivel játszik-próbál 4. Gazdasági ügyeket intéz. Ezek külön-külön is komoly szakértelmet igényelnek. Emellett sokszor önmagunkat kell hangosítani, mert vagy nincs hangmérnökre pénz, vagy aki kever az inkább maradna otthon.. Esetleg valaki levezeti az esetenként akár többszáz kilométert, buli után, hullafáradtan, mert profi szállító nem jön ki a pénzből. Egy koncert igazi csapatmunka, az indulástól a megérkezésig rengeteg ember kőkemény és felelősségteljes munkája, szíve-lelke van benne. Erről sokan - sajnos zenészek is - megfeledkeznek. Nagyon sokszor hallom azt itt Magyarországon, hogy jobb kis vízben nagy halnak lenni, mint nagy vízben kicsinek. Ezt mind olyanok mondták, akik megtehették volna, hogy elmennek, vagy hívták őket külföldre, aztán nem vállalták be, mert ezt gondolják. Szándékosan név nélkül mondom, hazai neves zenészek között többször hallom ezt. A nagy sztárok közül sokan nem merik bevállalni ezt a dolgot. A zenei köröket kint ugyanúgy ki kell alakítani, elölről kellene kezdeni. Ehhez bátorság kell. És idő. Vannak akik megpróbàlták és sikereket, akár a vártnál is nagyobb sikereket tudtak elérni, pl. Borlai Gergő, Dörnyei Gábor, Szabó Dani, Kaszás Peti, akik így kapásból eszembe jutnak.

BK: Mely zenekarokban fordultál meg eddig, és hol zenélsz jelenleg?

MK: Ez egy nagyon hosszú lista, úgy 3 éve egyszer már összeírtam, akkor volt 4 A/4-es oldal teleírva… Mindegyik zenekarom fontos állomás volt, mindenhol nagyon sokat tanultam. 

BK: Mit gondolsz a kompromisszumokról?

MK:  Egyáltalán nem érdekelnek önmagammal szemben. Mindig a maximumra törekszem, szigorú vagyok magamhoz.

BK: És ha zenekaron, vagy zenén belül van többféle elképzelés, és valamilyen kompromisszumos helyzet adódik?

MK: Mindig olyan csapattal szerettem dolgozni, akikkel ugyanazt gondoljuk, egyirányba húzzuk a szekeret. Amit a zene megkíván azt, annyit és úgy kell játszani. Ízlésbeli dolgokról természetesen lehet és kell is vitatkozni, ha valakinek, vagy többeknek van  ötlete, érdemes kipróbálni mindegyiket és a legjobbat választani. Lehet azt érezni, hallani, mi a jó, s akkor már megint nem kompromisszumról beszélgetünk, hanem belátásról, elfogadásról, elengedésről.

BK: Van-e olyan koncert, vagy lemez, amire igazán büszke vagy?

MK: Van jópár, amit nagyon szeretek.Sok koncertet tudnék említeni, de mondjuk legyen egy: 2001-ben az Electric Jazz Force koncertje a Bratislava Jazz fesztiválon. Az volt az első külföldi koncertünk, néhány ezer ember állva tapsolt minket, jazzrockot játszottunk, a saját zenénket.. Felhőtlenül boldog voltam. Azuma Clan - Stealth lemeze, a Monamo mindkét lemezéhez (Ne hagyj elesnem, Lélekvesztő) nagyon komoly élmények fűződnek, Palya Bea - Nő lemeze, amit a MR 8-as stúdiójában vettünk fel, European Mantra - Twentyone. 

BK: Hogyan lettél Meinl endorser, tudnál erről mesélni?

MK: A 2013-as Hangfoglaláson a Roland HPD-20 bemutatójára készültem, mikor Angler Ákos, a MEINL PERCUSSION magyarországi képviselője megkérdezte, ha már úgy is ott vagyok, van-e kedvem a Meinl standon is játszani. Örömmel igent mondtam. Hoffer Petivel játszottunk egy duót, és ez elég jól sikerült. Rá egy évre  visszahívott Ákos, hogy van-e kedvem újból a Meinl standon bemutatót tartani és szóba került, hogy, ha nem vagyok elkötelezve más cég felé, akkor szóba jöhet egy komolyabb endorsement.  Én nem zárkóztam el. Ezután Ákos összehozott egy beszélgetést a Marcus Lippererrel, aki a művészekkel foglalkozik. Tárgyaltunk egy rövidet, Marcus kért tőlem videókat, és időt, hogy átgondolhassák. Küldtem nekik 30-40 videót. Ákos segített abban, hogy számukra mi az ami érdekes lehet. Egy hónap múlva beszéltek Ákossal, mivel ez egy nagyon komoly dolog, mert Kelet-Európában ilyen még nem volt, hogy valakit a Meinl ennyi ütőhangszerrel támogatott volna, nem arról volt szó, hogy egy zenekarban egy darbukával játszom, komoly hangszerparkot kértem. Ákos kiállt mellettem, amit ezúton is köszönök mégegyszer, utána már elég gyors volt minden. Decemberben két szállítmány érkezett, előbb az ütőhangszerek, majd a cintányérok. Ezúton is nagyon köszönöm a MEINL-nek a támogatást, a csodálatos, inspiráló hangszereket!

BK: Milyen hangszerparkod van most?

MK: A MEINL Percussiontól: Woodcraft Antique Mahogany kongák (11" 11 3/4" 12 1/2") és bongo (7", 9") egy Artisan Edition Seguiriya Line cajon (spanyol mesterhangszer), egy gyönyörű egyiptomi Artisan Edition doumbek, Tri Sound Ibo Drum,  Luis Conte model chimes, Rainmaker, Mini timbales, 27 harangos Bell Tree (ez volt a gyerekkori álmom), egy nagyon szép Luis Conte chimes-t, mini timbales-t, Berimbau, 2 táska fantasztikus perka- és effekthangszerek.A MEINl Cymbalstól: a Meinl Byzance szériákból 21" Transition Ride - Mike Johnston Signature; 13" Medium HH Traditional finish; 10" Vintage splash traditional finish; 12" Splash Traditional finish; 14" Thin Crash Traditional finish. A MEINL CANDELA szériából egy 16"-os brilliant finish percussion crash és egy 8,5"-ös M-serie bell.

Ezeken kívül 14 x 5,5"-ös Tama S.L.P. All Maple pergő, rototomok, bodhran, riq, pandeiro, udu, sansula kalimba, aquaphone és a ROLAND HPD-20, amin játszom. 

BK: Hol láthatunk legközelebb Kornél?

MK:  Készülök a MEINL-es videókkal (az első már vágás alatt),  Euro-African Playground, Eastwing, In-Line, Monamo, Somnakaj, Kiskalász, Veronaki koncertek lesznek sorozatban, turné jelleggel. Hangszerbemutatókkal is készülök, idén nyáron lesz az ötödik Balatonfüredi Világzenei és Improvizációs Tábor, ahol tanítok, néhány lemezfelvétel, ez ami fix, a többi menetközben alakul. Két új zenekarral is kezdünk dolgozni, a Masamata-val, amit az egykori Anselmo Crew-ból ismert Árkosi Szabolcs kelt életre és Kéri Gábor jazzgitárossal és Szappanos György basszusgitárossal egy triónk alakul.

BK: A zárókérdésem az lenne, hogy mit tanácsolnál egy kezdőnek, aki ezt a hangszert választja?

MK: Először is megköszönném neki! Mindig nagyon hálás vagyok azoknak, akik az ütőhangszereket választják, mert kevesen vagyunk. A tanácsaim: akárhogy fáj eleinte, ne hagyjàtok abba! mindig legyenek céljaitok! Hallgassatok sok-sok zenét!

Készítette:Budai Krisztián (e-mail: krx.krx@gmail.com, honlap: http://krxternational.blogspot.com)

Mogyoró Kornél ütőhangszeres művész